A két intézmény közötti megállapodás szellemében szakmák, mesterségek elevenednek meg közös programjaikon. Az elmúlt év tavaszán a villamosipari szakoktatás, képzés és a legendás Ivanich-család nevével fémjelzett iparfejlesztés állott a múzeumpedagógiai program-sorozat középpontjában.

Ezúttal a még mindig nagy sikerrel futó Bernát János emlékkiállításhoz kapcsoltak rendhagyó szakma-történeti bemutatót az ötlet- és házigazdák. Ebben most a képző és a gyakorló iparosság részéről Gelencsér Zsolt Gyula faipari szaktanár, bútortervező és Gyugyi Tamás asztalosmester (GYU-FA Kft.), valamint három tanulójuk vállalt kiemelkedő szerepet. A cél ezúttal az volt, hogy a mesterséget magas fokon művelő műbútorasztalos dinasztiák egyikéből kinövő - a szakmát maga is művelő, majd művész vonalon magát továbbképző - ifj. Bernát János (1910-1964) életműve példát adjon a ma pályát választó ifjai számára.

Ehhez elsőként örömmel kapcsolódott az APOK Belvárosi Tagintézménye, amely Szabóné Szőke Zsuzsanna és Fazekas Gáspárné szervezésében hatodik és hetedik osztályosok figyelmét irányította a sajátos múzeumi kínálatra. Így több mint másfélszáz kisdiák kihelyezett technika órák keretében, Horváth Balázs, Szalai Árpád és Tóth Bence első éves asztalos ipari tanulók élő bemutatójával kísérten, rövid tájékoztatók és néhány apró érdekes film bemutatásával töltöttek el egy tanórányi időt.

A hagyományos, immár igen ritka kézi megmunkálás és eljárások fogásaival, gyönyörűen kialakított eszközökkel, illatos kezelő- és kenő anyagokkal s két, igen sokat próbált gyalupaddal élőben ismerkedhettek meg a 12-13 éves diákok és lelkes pedagógusaik, akik maguk is élvezettel kapcsolódtak be a kézi munka dicséretének e formájába. Hogyan készült egy titkos fiók, egy régi asztal ívelt lába, a furfangos fogantyúk, s a helyben is tanulmányozható, immár több mint évszázados, még generációkat is kiszolgáló ablakok, ajtók, praktikus árnyékoló festettfa-lapsorok miként alakultak az értő és precíz kezek alatt? Ezek fortélyait mutatta be részletenként jól érthető és szemrevételezhető módon a kihelyezett asztalos brigád.

S hogy a mesterség és művészet hogyan is fűződik egybe napjainkban, arra legszebb példát a meglepetés-percek nyújtottak. Először Szabó Sándor, a HEMI végzős festő tanulója jelent meg, aki nemrég a Szakma Kiváló Tanulója országos I. helyezését nyerte el s Gelencsér tanár úr segítségével itt adott nemesebb fényt a díszoklevelet tartó nemes kéreg-toknak és a tanára, Bódog István ny. mester számára készített nemes fémplakett-őrző doboznak. Az iparos-művész dinasztia Dombóváron élő tagjai közül Nyersné Bernát Klára asszony és testvére, Bernát József látogatták meg a diákcsoportokat s beszélgettek el velük, felemlegetve városszerte máig keringő érdekes és tanulságos történeteket. Az egymás tiszteletét s a nemes tradíciók értelmes továbbéltetését mi sem jellemzi jobban, mint hogy a terméktervezői diplomával is rendelkező fiatal szakoktató, Gelencsér Zsolt őrzi és e napokban alkalmi tárlaton be is mutatta a neves helyi elődöktől, Enczel István asztalosmestertől (1877-1937) s fiától származó becses eszközöket (cifra díszítésű gyalu-különlegességeket), valamint az ifjú István kezei közül hét évtizeddel kikerült konyha- és szobabútor tervrajzokat. A dombóvári iparosság és a környék művelődéstörténetét kutató Gelencsér Gyula, valamint a Dombóvári Ipartestület vezetőségét képviselő Gondi István szintén hosszabban elidőzött a folytatásra váró múzeumpedagógiai program mostani állomásán.

Szöveg és fotók: kristonvízi

További képekért kattintson a lenti felvételre.